Nem látod arcom, csak segítő kezeim,
nem látod mosolyom, csak ragyogó szemeim.
Nem látod könnyeim a műszakok végén,
nem látod a félelmem a szakadék szélén.
Nem hallod sóhajom, ha véget ér egy élet,
nem érzed a fájdalmam, mikor megmentelek téged.
Nem látod örömöm, amikor meggyógyulsz,
pillanatnyi döntésemet mikor nem mozdulsz.
Nem sejted kételyem, arról mit hoz a holnap,
remegő hangom... mikor a vezénylésről szólnak.
Nem látod szeretetem, amit a szakmám iránt érzek,
nem látod harcom, de maradok! - míg el nem vérzek!