Paul Fort: Évszak-tündérek

A négy évszak négy tündére
énekórát vesz az égbe,
bodros, nedves, zápor, havas,
hogy még szebb dalokat hallhass.

Évelején, most születtek,
ifjúságuk vígan tombol,
rózsás nyelvek, trombita orr,
nagy fekete gyémánt szemek.

Hajuk gyöngy főkötő alatt,
lábukon mókusbőr topán,
sál egyiknek sincs a nyakán,
csivognak, mint a madarak.

Tanítójuk az arkangyal,
bámulja tiszta hangjukat
dicséri: mennyei kardal,
hogy még szebben daloljanak.

Vizsgájukat hogy letették,
azon nyomban földre szállnak,
teli velük az erdő, hegy, rét,
mindenütt ők muzsikálnak.

Az első trillázik: „Fru, fru”,
a második: „Plik, plok, és plak”,
a harmadik: „Pik, tak, pik, tak”,
a negyedik: „Du, du, tu, du”.

Az első szól: „Szép Kikelet,
én az ég kék tüllje leszek,
csillagfényes éjszakákba
a holdfény selyem uszálya.”

A második: „Nyár, égető,
amikor izzik a mező,
és aszály sárgul a rögön,
én majd füveid öntözöm.”

A harmadik: „Ősz idején,
hervadás, gyász, nincs is remény,
szomorú szívû emberek,
én együtt sírok veletek.”

A negyedik: „Karácsonyon
jeges minden, a hó szakad,
én az ég melegét hozom
fehér köpenyegem alatt.”

A négy évszak négy tündére
mind a maga idejébe,
dalával mindent átzengve
varázsát hinti a földre.

Álmodj velem

Álmodni hívlak most: gyere, jöjj velem;
csak hunyd le két szemed, és fogd meg két kezem.
Rugaszkodj el bátran – lelked könnyű pihe,
s vágyad elég erős, hogy bárhová elvigye.

Múlt emlékeihez… Nem kell már, hogy fájjon;
vagy jövő reményihez, hol kétség sose bántson.
Nincsen mitől félned: álom ez, csak álom:
minden, mi körülvesz, szépségből szőtt bársony.

Álmodni hívlak, mert én is álmodom;
szállok képzeletből kovácsolt szárnyakon,
míg az otthonérzés fel nem támad bennem,
vidáman harsogva: ilyennek kell lennem!

Álom ez, csak álom… A tied, az enyém;
ölelő karjait hívón tárja felém,
míg káprázat fényében tündökölve ragyog.
Gyere, álmodj velem… Mert a tiéd vagyok.

Helen Bereg: Éjszaka

Csillagos éjszaka fénye
Holdruha ráncain csillan.
Fellegek ménese lépdel,
Hold szeme mérgesen villan.

Csillagos éjszaka árnya
Pajkosan táncol az égen,
Játszik a Hold sugarával,
Ráül a Föld peremére.

Csillagos éjszaka fénye
Elveszik függönyöd árnyán.
Két szemed égi sötétje
Álomra koppan a párnán.

Neil Gaiman: A jóslás tudománya

Hívják szerencsének, vagy Végzetnek -
Kártya, csillag, maga útját járja.
Eljön a holnap, de nincsen párja
Csókért, halálért mind megfizetnek.
Érdekel a jövő? Csak türelem:
Kérdésedre megfejtem a választ -
Hívják szerencsének, vagy Végzetnek,
Kártya, csillag, maga útját járja.

Ma éjjel, kedvesem, ma ott leszek,
Talán megborzongsz, senki sem látja,
Aludj csak, én megsúgom a választ.
Jóslataim még sosem tévedtek,
Hívják szerencsének vagy Végzetnek.



Horváth Norbert fordítása

Lehetek ...

Lehetek csinos, vonzó, s szép,

Lehetek egy tökéletes, hibátlan kép,

Lehetek humoros, bájos, kedves,

Lehetek okos, művelt, rendes,

Lehetek a tudásod, boldogságod bölcsője

Lehetek a gondolatod, szavad őrzője

Lehetek egy fénylő csillag feletted

Lehetek egy barát ott, melletted.

Lehetek az, kivel sorsod mindig összefut

Lehetek az, ki nélküled is mindig ugyanoda jut,

Lehetek a mindened, a végzeted, az életed,

De semmi leszek, ha ezt észre nem veszed.