Ha nem én vagyok a hajnalod
S az azt megelőző éjszakád
Ha csupán apró dísz lehetek
Bárki születésnapi tortáján
Morzsa egy darab kenyérből
Féltve őrzött, lakatra zárt titok
Ki sosem fogy ki a reményből
Mindegy, hogy mennyi körülötte a piszok
Kérlek, ne kövess!
Ha nem lehetek neked az otthon
Kódolt szám, ez vagyok a telefonodon
Nem mesélhetem el minden napomat
Nem zárhatom magam köré ölelő karodat
Ha nincs jogom egy közös mozira
Nem léphetek ki az árnyékból soha
Nem tudhatom meg, milyen egy családi vacsora
Kérlek, ne kövess!
Ha az ajándékom hiába oly találó
Mégis szobám polcán undok mementó
A közös élmény fájóan kevés
Gyorsan elnyeli a szürke feledés
Mert nincsenek fotók
Nincs belőlünk semmi
Nem maradt más hátra
Búcsút kell venni
Kérlek, ne kövess!
Kifogytam a reményből
Elég volt a hazugságokkal édesített ígéretekből
Vágyakkal teli szomorú estékből
A végtelen, esztelen megszégyenülésből
Én nem hazudok többé
Sem magamnak, sem másnak
Én nem fogom kisírt szemmel várni
Mire ébredek másnap
Többet érdemlek, mint amit adni tudsz
Hát kérlek, ne kövess!
Mert utánam most már hiába futsz