Rajki Miklós: Biztató

Biztatlak: Örülj! Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkanó madárnak!
A zöld lombos erdőnek, a viruló mezőnek.

Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.

Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,

Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet
És vidámmá kedvedet.

Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.

Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!

Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!

Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
Akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod!

‎Reményik Sándor‬: "Tündérfok"

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -

De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.

Szalai Csaba Szacsa: Vallomás

Eljött az idő, mit oly régen vártam,
megtaláltam őt, kit álmomban már láttam.
Álmomban láttam, s nem tudom feledni,
csak azt tudtam, mellette akarok lenni.
Mellette lenni egy életen át, s már látom,
az álmom valóra vált.

Valóra vált, mert megtaláltam őt,
ezért húztam eddig az időt.
Húztam az időt, mert jöttek mások,
de nekem nem múltak a látomások.
Láttam őt éjjel, láttam nappal,
azt hittem, nem lehet, más csak egy angyal.

Tudom, az angyaloknak szárnyuk is van,
neki mindez a szívében megvan.
Szívébe zárta összes szeretetét,
melyet a világ félé most szór szét.
Megtaláltam őt, s vele egy álmot,
mellette találtam meg a boldogságot.
Boldogságra találtam, el nem engedem,
mert rájöttem, nagyon SZERETEM...

Bárdossy Tamás: Hiányod

Nincs nap, óra és perc, nincs oly pillanat,
Hogy szívem mélyén ne érezném hiányodat.
Akár szándékosan, akár tudat alatt,
Körülötted jár minden egyes gondolat.

Tudom, egyszer eljön még az az idő,
Mikor testünk, lelkünk naponta összenő
És Te leszel, kivel kelek, kivel fekszem,
Így nyugtatom Érted vágtázó lelkem.