Reggel mikor kinéztem a szobám ablakán,
Egy kis kék madár nézett a fáról vissza rám.
Igen, eljött hozzám a boldogság kék madara,
S azonnal mosolyt varázsolt fáradt arcomra.
Kitártam hát előtte ablakom mindkét szárnyát,
Azonnal berepült, s kereste szívem kis kapuját.
Hosszú évek óta vártam már erre a percre,
A szívembe beköltöző nagy-nagy szerelemre.
Most megtelt a szívem e gyönyörű érzéssel,
Erre vigyázok, és óvom minden erőmmel.
Végre itt van, és nem engedem el soha többé,
Boldog akarok lenni most már mindörökké.
Most már csak őrizni kell e kis madarat,
Mert ha nem érzi jól magát, tovaszállhat.
Ezt nem engedhetem meg, itt kell maradnia
Neki most már az életem részévé kell válnia.
Dédelgetni akarom, elhalmozni szeretettel,
Meg kell győznöm, soha nem hagyhat el!
Kedves kis kék madár, csodát tettél velem,
Megtöltötted boldogsággal unalmas életem.
Megajándékoztad szívem e csodás érzéssel,
Amíg élek, emlékszem, soha sem felejtelek el.
Hálából vigyázok rád, szeretlek, gondozlak,
Táplállak, és minden földi jóval elhalmozlak!
Köszönöm kék madár, megmutattad nekem,
Létezhet eme világban is őszinte szerelem.
Megtelt a szívem csordultig szeretettel,
Tudok már szeretni, őszintén, tiszta szívvel.
Ez a boldogság a legszebb érzés a világon,
Eddig csak sejtettem, de most már tudom.