Simola Teréz Csilla: Advent

Az égen száll a negyedik angyal,
Kis kezében szépen szóló lanttal.
Dalt énekel, melynek neve: Béke,
Meghallja azt minden igaz lélek.

Meglibben halványlila ruhája,
Mintha holdnak lenne szép uszálya.
Figyelj az angyal égi dalára,
Szívedben legyen béke és alázat!

Simola Teréz Csilla: Advent

Eljött az angyal, ki harmadik a sorban,
Akit keres vajon talál-e vad korban?
Lelke tisztaságát mutatja ruhája,
Hófehér köntösben indult el útjára.

Fénysugarát kecses jobbkezében tartja,
`Kit megérint vele, rögtön más az arca.
Nem mindegy, hogy kit érint meg a sugárka,
Tiszta szeretetű szív ragyog csak utána.

Szívek után a fény a szemekbe szökken,
Gyertek, ragyogjunk hát egyre többen, többen!

Simola Teréz Csilla: Advent...

Második angyal

Piros palástú angyal száll le most a Földre,
Aranyserlege: Nap sugaraiból szőve.
Tiszta szeretetet keres itt a Földön,
Amit szűz kezével serlegébe töltsön.

Felviszi a mennybe sok, jó, dolgos kéznek,
Csillagoknak lesz ez szép éjszakán fénye.
Ugye Te is tudsz tiszta szeretetet adni?
Viszonzásul egy szívtől ugyanazt fogsz kapni!

Simola Teréz Csilla: Advent

Első angyal

Az égből leszáll az angyal,
Hozzánk szól csengő, szép hanggal.
Figyelj az angyal szavára,
Szívedben legyen alázat.

Égszínkék ruhájú angyal.
Elbűvölően szép arccal.
Ez már az első vasárnap,
Adventnek csendes havában.

Pablo Neruda: Egy himnusz az élethez

lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,
aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát

lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét

lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel

lassan meghal az,
aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit

lassan meghal az,
aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában, vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására,

élj most!
légy merész ma!
cselekedj mindjárt!

Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond magadtól meg a boldogságot!

Somlyó György fordítása

Faludy György: A fák

A fasorokban kiirtják a fákat,                     

nehogy fejünkre dőljenek, mivel

rohadnak mind. Mily kár, hogy ember, állat

helyett a fák s virágok kezdik el

a kihalást. Ha mi jönnénk elsőknek,

tennénk valamit. Vajon nincs elég

kacat a boltban már minden vevőnek?

nem hallhatunk este több jó zenét

házunkban, mint Bach egész életében?

termett-e ennyi pénz meg ital régen?

nincs-e kocsija majdnem minden háznak,

hogy gazdája kedvére furikázhat

a lég szennyében? És ugyan mit bánja,

ha ebbe fullad bele unokája?

(Budapest, 1994)