Mata Ibolya: Karácsonyra

Ha megtehetném, és kérhetném...
Három napra kívánhatnék,
Nem kérnék én más egyebet,
boldogságot, szeretetet.

Ha megtehetném, csodát kérnék!
Hogy Áldás szálljon, Szent békesség,
A fájdalmat gúzsba kötném,
az Ember könnyét letörölném.

Nem lenne bú, csak víg kacagás,
Örömének, angyalvárás,
Egy asztalhoz gyülekeznénk,
melyre fehér abroszt terítenék.

Így várnánk az Isten fiát,
szenvedésünk megváltóját!

Ha megtehetném, és kérhetném...
Három napra kívánhatnék,
Mindenkinek enni adnék,
Jézusunknak hálát adnék!

Moretti Gemma: Másként

Sok mindent másként kellett volna.
Bárcsak az idő megfordulna
s kezdeni lehetne mindent, újra.
Élni tudni és élni merni,
néha járatlan úton menni,
nem csak rohanni, meg-megállni
azt, ami szép, körülcsodálni.
Nem szégyelni a gyengeséget,
meghallani ha hívnak, kérnek,
jobban bízni, jobban szeretni,
szeretteink kedvét keresni.
Kérés nélkül adni mosolyt, jó szót, türelmet
rossz napjaiban is hinni a szerelmet
többet gondolni rá, mit érez a másik,
szeretet tüzével fűteni, ha fázik.
Élhettem volna így is én.
Újra kezdeni nincs remény,
de amennyi időm hátravan
ebben a felemás világban,
hadd élhessem meg tiszta szívvel,
csendes örömök árnyékában.

Moretti Gemma: Örizlek

Így nem őrizte kincseit a gazdag,

nyár illatát búsongó, szőke kazlak,
nap színeit üvegbe zárt gyümölcs,
sok tudományát vén zsugori bölcs -
mint téged rejtelek, őrizlek én,
mindent, mi tiéd volt és most enyém:
papírlapot, melyen kezed nyoma,
pillantásod, mely rólam szállt tova,
egy mondatot amely tetszett neked,
dallamocskát, mit dúdoltam veled,
egy virágot, melyhez hozzáért arcod,
mozdulatod, ahogy fejed lehajtod,
s még mennyi mindent. Oly szegény a szó
mondani, írni, mily boldogító,
hogy kincsem van, és ez a kincs te vagy,
hogy áradó örömöm titka vagy,
s mert bennem élsz, minden baj elkerül.
És gazdag vagyok, mérhetetlenül.

  /1966./

Vörösmarty Mihály: Ábránd

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!

Rab Zsuzsa: Vaspántok

Ha így szólnék a kedves,
fiatal kalauzhoz:
– Kalauz úr,
hogyha ma este hazamegy,
ölelje meg nagyon a feleségét,
dicsérje meg, ami épp rajta van,
akár az ócska pongyoláját -
Ha így szólnék -
ugye… bolondnak tartanának?

Ha így szólnék a bottal kopogó
nyugdíjas bácsihoz a boltban,
mikor épp forintjait guberálja,
végül levágat tíz dekát
a “kicsit-hosszabb-lett” kenyérből:
– Bácsi! Itt van ötszáz forint.
Tegye el, kérem. Épp ma kaptam.
nem számítottam rá. Fölösleges. -
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék az útkövezőkhöz:
– Útkövezők!
Én ezt a kis kavicsot elviszem,
mert az erezetében
lehorgadt Krisztus-fejet látok.
Engedjék meg, hogy elvigyem! -
Ugye, bolondnak tartanának?

ha így szólnék a torzonborz kamaszhoz:
– Gyere, fiam,
üljünk le valahol, s te elmeséled,
mitől nőtt vállig a hajad,
mi ellen mered ez a tüske
tejes arcod körül,
s egyáltalán, mitől vagy te ilyen
kérlelhetetlen? -
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék padon sütkérező,
újságpapírból eddegélő nénikéhez:
– Néni, jöjjön velem,
amit szeret, azt főzök vacsorára,
puha ágyat vetek,
előtte pedig mindent elbeszélhet, a menyasszonykorát,
azt a szülést, a császármetszést is,
és szegény jó ura szívszélhűdését,
és hogy mivel ültette be a sírját,
azt is, milyen a szomszédasszony,
azt is, hogy a fia hogyan él Kanadában,
meg hogy mit irt föl, és mire, az orvos.
Mindent apróra elbeszélhet.
Sóhajtozhat és imádkozhat az ágyban.
De éjjel egyszer – maga úgyis sokszor
fölébred -
keljen fel, takarjon be engem,
mert éjjel mindig lerúgom a takarómat…
Ha így szólnék -
ugye, bolondnak tartanának?

Konvenciók, bevett szokások
hideg vaspántjai
szorítják lüktető,
eleven húsig lenyúzott szívünket.

Rajki Miklós: Biztató

Biztatlak: Örülj! Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkanó madárnak!
A zöld lombos erdőnek, a viruló mezőnek.

Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.

Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,

Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet
És vidámmá kedvedet.

Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.

Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!

Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!

Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
Akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod!

‎Reményik Sándor‬: "Tündérfok"

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -

De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.

Szalai Csaba Szacsa: Vallomás

Eljött az idő, mit oly régen vártam,
megtaláltam őt, kit álmomban már láttam.
Álmomban láttam, s nem tudom feledni,
csak azt tudtam, mellette akarok lenni.
Mellette lenni egy életen át, s már látom,
az álmom valóra vált.

Valóra vált, mert megtaláltam őt,
ezért húztam eddig az időt.
Húztam az időt, mert jöttek mások,
de nekem nem múltak a látomások.
Láttam őt éjjel, láttam nappal,
azt hittem, nem lehet, más csak egy angyal.

Tudom, az angyaloknak szárnyuk is van,
neki mindez a szívében megvan.
Szívébe zárta összes szeretetét,
melyet a világ félé most szór szét.
Megtaláltam őt, s vele egy álmot,
mellette találtam meg a boldogságot.
Boldogságra találtam, el nem engedem,
mert rájöttem, nagyon SZERETEM...

Bárdossy Tamás: Hiányod

Nincs nap, óra és perc, nincs oly pillanat,
Hogy szívem mélyén ne érezném hiányodat.
Akár szándékosan, akár tudat alatt,
Körülötted jár minden egyes gondolat.

Tudom, egyszer eljön még az az idő,
Mikor testünk, lelkünk naponta összenő
És Te leszel, kivel kelek, kivel fekszem,
Így nyugtatom Érted vágtázó lelkem.

Magdolna Kun: Melletted

Szeretem melletted hallgatni a csendet,
s nézni téged némán, hangtalan,
ne törje zaj azt a vágyva vágyott percet,
amiben két szív dobbanása van.

Szeretek melletted nyugalomra lelni,
elfeledni néhány percre a rohanó időt,
s oly álomszerű bűvöletben lenni,
hol mi lehetünk ketten a tisztán szeretők.

Szeretek veled a természetben járni,
átölelni, megölelni minden ismert fát,
és szeretem szemedben újra megcsodálni,
azt a fényt, mit rám vet, minden pillantás.

Horváth Zoltán: Az érzések mögött

A mosolyok mögött,
Emberek vannak.
Szívüknek mélyében,
Érzések laknak.

A könnyek előtt mindig,
Sértések vannak.
Amit a könnyezők mindig,
Másoktól kapnak.

Rossz időszak után,
Mindig jön a jó.
Többet nem is adhatna,
Mint egy kedves szó.

Mosolyok és könnyek,
Élnek és halnak.
Ezekkel a hozzáértők,
Mesterien csalnak.

A szélhámosok mindig,
Színészként játszanak.
Az életnek színpadán,
Embernek látszanak.

Ezért velük,
Nagyon vigyázz!
Az ő kedvükért,
Sose hibázz!

Forrás: http://www.poet.hu/

Sárhelyi Erika: A Hold ágyában

A Hold ágyában ágyazz meg nekem,
két karod legyen egy-egy holdsugár,
ha tekintetem kérőn rád vetem,
ránk zuhog majd szikrázó csillagár.

Fekete selyembe burkol az ég,
vágyunk szerteszórja a végtelen,
egy nap nem lesz más, csak egy emlék,
hogy Te, én, a Hold és a szerelem.

Anyák napján a sírodnál!

Május első vasárnapján,
Anyák napja szép hajnalán
Kimegyek a temetőbe
Rózsacsokorral kezembe

Megállok a sírhantodnál
Szólítalak édesanyám
Könnyem hullik a sírodra
Kezemmel a fejfád fogva

Eljöttem hát édesanyám
Köszöntselek anyák napján
Illatozó szép rózsákkal
Szívem telve fájdalommal

Mert ez a szép anyák napja
Csak nekem oly szomorú
Más mindenkinek oly boldog,
Kinek él az édesanyja

Mert, hogy én már nem láthatlak
Eltakar a néma sírhant
Két kezemmel fogom fejfád
Sírva köszöntelek drága édesanyám!

Simon András: Kérlek, fogadj el

Kérlek, fogadj el olyannak,
amilyen vagyok,
s akkor egyre jobb leszek!

A szeretet az egyetlen kulcs,
amellyel bármely szív
kincseskamráját kinyithatod.
Csak rajtad áll,
hogy mikor helyezed a kulcsot a zárba.

Keménységed és elvárásaid
zorddá és undokká tesznek.
De ha szeretsz,
jóságod sugarában
újra megszelídülök,
és elfogadlak én is.
Ha csak az eredményeim
alapján tartasz értékesnek,
elveszek;
de ha pusztán önmagamért
szeretsz,
sikert sikerre halmozok.
Semmit se tégy, csak szeress,
és felnövök magamhoz

Simon András: Szonett

Melegségre vágyol és ölelésre
tudom jól édes és megértelek,
ha rajtam múlna estéről estére
megtennék mindent, csak lennék veled.

Lélekben együtt vagyunk, elhiszem
de testemnek hiányzik a tested,
szeretem, ha kezem rajtad elpihen
és te ölembe hajtod a fejed.

Édes hangod néha már gyengéd
s talán olykor szeretsz is vele,
ismerlek, neked idő kell még
de mindennek eljön az ideje.

Nem tudom kedves, meddig jutunk,
akárhogy is van, egy az utunk.

J. Donald Walters verse

Ha süt a nap, hagyd ott a házat.
Táncolj át a réten,
Ülj le a patak mellett,
És élvezd, hogy létezel.
A víz csobogása felkapja félelmeidet,
És a végtelen tengerig sodorja.

Juhász László: Köszöntő

Most, hogy vége van már a tomboló télnek,
Amikor a fecskék, gólyák visszatérnek,
Amikor kibújik hóvirág, ibolya,
Felhangzik a télnek búcsúzó sikolya,

Mikor olvadt hóból lesz tócsa, pocsolya,
Csilingel a lányok csábító mosolya,
Összegyűjtök minden illatos virágot,
S minden hölgynek boldog
Nőnapot kívánok!

Barátság

Az élet néha cserben hagy
Úgy érzed már egyedül vagy
Én még is ott vagyok veled
Mindenben segítek neked

Veled leszek jóban, rosszban
A mennyben és a pokolban
S ez csak egy erős érzelem
Erősebb, mint a szerelem

Ennek a neve: barátság
Egymáshoz való imádság
Bármikor ingyen tehetjük
Nem kell több: egymást szeressük

Forrás: poet.hu