Mondd, velem leszel majd akkor is
Mikor szemeimnek tompa fénye
Lassan már kihunyni kényszerül
Az évek látható nyomokat hagynak
Egyre gyengülő testemen ékszerül
Amikor végleg el kell majd hagynom
Tovatűnt ifjúságom mezsgyéjét
Mikor a legvidámabb napjaimból
Nem marad más, csak emlékkép.
Mondd, szeretsz engem majd úgyis
Ha a szépségem már rég leáldozott
Tudsz majd úgy nézni rám akkor is
Hogy úgy érezzem; csak álmodom?
Mondd ápolsz-e majd, ha makacs láz
Forró karjai fonják át a testemet
Olyan édes lesz a csókod mint régen
Melyet cserepes ajkamra rálehelsz?
Mondd, velem leszel az utolsó percig
És fogod majd reszkető két kezem
Parázslik majd akkor is a szívedben
Ez a mindent elsöprő vad érzelem?
Végigsimítod majd ugyanígy, lágyan
Megfáradt ráncba borult arcomat
Leszek-e akkor is olyan szép neked
Mint a csendesen lenyugvó alkonyat.