Fölégettem az összes hidakat,
egyedül állok örök ég alatt.
Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
csak a magány és szegénység van velem.
Nem lázadok már és nem álmodom
és nem sírok a földi romokon.
Meghaltam sokszor és nem élek én,
de mindeneknek bánata enyém.
Jövő minden reményét ringatom,
mint a vihart és fészket a falomb.
Így állok örök békességbe már
s az Istent várom, aki földre száll.