Ahogy a kor fölöttem lassan eljár,
varázslat bűvöl el, lelkem tavaszt vár,
ha fagy ezüstje hó-hajamra rászáll,
amint idősödöm.
Ahogy a kor fölöttem eljár lassan,
ellágyulok a sok színes varázslatban,
múlt és jelen, jövő szívemben dobban,
amint idősödöm.
Ahogy a kor lassan eljár fölöttem,
belátom, oly sok tavasz van mögöttem,
sokkal több, mint ami lehet előttem,
amint idősödöm.
Ahogy lassan eljár fölöttem a kor,
sokkal többet jelent nekem a múltkor,
és minden perc és másodperc a sokból,
amint idősödöm.
Ahogy a kor fölöttem lassan eljár,
másképp dalol fülembe minden madár,
virágom és palántám szavamra vár,
amint idősödöm.
Ahogy a kor fölöttem eljár lassan,
tudom, hogy ifjan nem így gondolkodtam,
csodákra talán annyiszor nem vártam...
Amint idősödöm,
s ahogy a kor lassan eljár fölöttem,
kedves barátom, ma többet érsz nekem,
annyi szép emléket őrzök szívemben,
amint idősödöm.
Ahogy lassan eljár fölöttem a kor,
fájdalmamat csillapítja valahol
hű szerelmem, ki gyógyírként átkarol,
amint idősödöm.