Elmegyek jó gazdám,
várnak már engemet,
csak ne fájna nagyon
itt hagynom tégedet.
Messzire indulok,
vissza sosem térek,
kis tálkámba enni,
ezután nem kérek.
Gondolj szeretettel
közös sétáinkra,
egyedül eltöltött,
meghitt óráinkra.
Talán semmi nem lesz
ahová én megyek,
rátok emlékezni
vajon képes leszek?
Nem fáj a gondolat,
útra készen állok,
ettől az élettől
én már mit sem várok.
Egyet kérek tőled,
őrizz meg szívedben,
maradjak meg mindig
emlékezetedben!