A Kölni Dóm kapujában
Néhány percre, hogy megálltam,
Hirtelen csak mellém lépett,
Egy lenhajú nyurga német,
S már is fújta a beszédet:
Uram, ilyen templom csoda
Nem épült még sehol soha!
Nézze csak: e gót falakat
Kerek hét évszázad alatt
Emelete a hit, akarat!
Nézze csak e csúcsíveket,
Hogy ragadják a szíveket!
S a tornyok kék azúrban
Napsugártól lángra gyúltan
Odatörnek, hol az Úr van!
És a szobrok! Ily plasztikát
Nem látott még a nagyvilág!
Petruspforte! Ó mily remek!
Könnybe lábadnak a szemek,
Nincs rá szó, a száj csak remeg.
S a Hoche chor! Minő látvány!
Csupa arany, csupa márvány,
Gerhard és a többi mester
Szent volt itt már, nem is ember:
Üdvözült e műremekkel!
És az oltár! Uram nézze,
Hochenstádi Konrád térde
Rogyott le itt e köveken
S királyok is tán, ezren
Térdeltek rá reszketegen!
Beszélt, beszélt csak a német,
Szeme büszke tűzben égett,
Én pedig, ahogy hallgattam
Felsóhajtottam csak halkan
S behunytam a szemem lassan.
Rozoga kis tornyot láttam
Sápadt meleg holdvilágban,
Körülötte vén akácok
Suttogták a Miatyánkot,
S hullatták a sok virágot.
Törpe volt a kicsi torony,
Nem égbe-nyúlt a földi orom,
S benne csupán egy kis harang
Csengett-bongott, így szólt a hang:
Giling-galang! Giling-galang!
S alatta a cseppnyi templom.
Kunyhó volt csak, bizony nem dóm
Szú rágott rozzant padok
S a Szent Antal-kép a falon
Papír volt csak s kopott nagyon.
És az oltár se volt benne
Színarannyal dúsan fedve,
Gyertya szórt rá gyér világot
S előtte biz nem királyok
Zokogták a Hozsannákat.
Nem királyok, csak egy asszony
Kendős öreg parasztasszony
Térdelt ottan feketében
S így kérte az Istent éppen:
Csak a fiam haza térjen!
Beszélt, beszélt csak a német,
Végre aztán, hogy rám nézett
S meglátta a behunyt szemem,
Diadallal győzelmesen
Ragadta meg a két kezem:
,,Igaza van Uram, mondta
Káprázat ez! E templomra
Földi szem csak hunyva nézhet,
Mert különben- tényleg-tényleg
Vakja lesz e csodaszépnek"!
Ó, ha tudta volna szegény
Ez a büszke német legény
Hogy amíg én ottan álltam
A Köln-i Dóm kapujában,
Behunyt szemmel miket láttam!
Hogy énnekem mennyivel szebb
Gót csodánál milyen szentebb
Az a kicsiny Istenháza
Amelyikben, estetájban
Anyám merül szent imába!
Ismeretlen szerző