MIKULÁS
Tegnap este a cipőmet
Az ablakba kitettem.
Szegény cipő - kettő egy pár -
Didergett a hidegben.
Egyik kesely, másik fakó,
Mind a kettő oly kopott,
Mind a kettő olyan keshedt,
Oly régen talpaltatott.
Az egyiknek nincsen sarka,
A másiknak orra nincs,
Ütött-kopott szegény párák,
Mind a kettő drága kincs.
Együtt voltak háborúban,
A békében úgyszintén,
No meg a forradalomban,
Ellenben is, úgy mint én.
Együtt jártak hóban, fagyban,
Esőben és lucsokban,
Eredménnyel versenyeznek,
Melyik rongyos még jobban?
Reggel aztán csoda történt,
A két cipőt elvitték,
Bizonyosan megtalpalják,
Várom őket mos is még.
Lesz majd bennük dió, alma,
Füge, cukor, tárca is,
Lisztjegy, szénjegy, egy színházjegy
S fényűzési bárca is!
1920