Nekem nincsen szívem,
pedig valaha volt.
Sütött benne a Nap,
álmodozott a Hold.
De már nincsen szívem,
s nem sírok utánad.
Mivel bennem maradt
Minden boldogsága.
Ugye, én szerelmem
nincsen már nekem szívem?
Merthogy neked adtam,
te őrzöd azt híven.
Őrzöd és vigyázod,
tied mellé tetted.
Lobogó lángjaik
összeölelkeznek.
1948. 10. 16.