Miatyánk, ki létezel a lelkünk rejtekén,
bocsásd meg, hogy emberek vagyunk.
Miatyánk, ha vétkezik a testi szenvedély,
bocsásd meg, mert emberek vagyunk.
Miatyánk, csak Te tudod, hogy életünk rövid.
Vétkezünk és szenvedünk,
mert bűntől öröm az életünk
- ha bűnnek számít, hogy élhetünk.
Magunkkal semmit sem viszünk.
Miatyánk, ki létezel a lelkünk rejtekén,
bocsásd meg, hogy ostobák vagyunk,
s hogy bűnösök akartunk mindig lenni.
Nem mindig sikerült. De bűnösök vagyunk.
Loptunk szerelmet, pénzt, időt, italt,
hazugságra gyűjtöttük minden erőnket.
A bűnről írtuk a verset és a dalt.
Miatyánk - ha létezel -, légy hozzánk kegyes.
S add, hogy bűnünk legyen bocsánatos.
Bocsáss meg nékünk, hisz emberek vagyunk.
Igaz, hogy bűn az életünk,
de mégis nagyszerű és oly csodálatos!