2011/07/19

Les Buscaglia: Egy csokor virág...

Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem múlandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.
Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,
S vihar ne zúgjon el családod felett,
Így gazdagabb lesz benned a szeretet.

Csokrod harmadik virága a hűség,
Amit megkíván tőled a föld s az ég.
Hű légy Istenhez és szent elveihez,
Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,
Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,
S szívetek legyen mindig összekötve.

A negyedik virágszál a kedvesség,
Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,
Ha bosszúság fellege el nem fedi,
S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,
Meghódítja még az ellenségedet is,
Otthonodban nem lesz ború és tövis.

Az ötödik virágszál a szorgalom.
Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom
A házban és minden csak terád várjon,
Míg az idegek összetörnek fájón.
A szorgalom az, ha végzed a munkád,
Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.

Virágcsokromat átnyújtom neked,
S kívánom, a jó Isten legyen veled!
Illatozz otthon, vagy a zord idegenben
Mindig derülten, mindig kedvesebben,
Míg eljön Urunk, s bú válik örömre
S virágcsokrába beköt majd örökre.

2011/07/07

Létezik egy világ ...

Létezik egy világ ahol minden lehet,
ha engeded az éji tündér odavezet.
Engedd hogy kézen fogjon, s repítsen oda,
hol várni fog rád valami új csoda!
A képzelet szárnyán gyere tarts velem,
hagyd, hogy a tündérvarázs lágyan megérintsen.

Tárd ki hát a szíved, vedd fel mosolyod,
akkor az egész világot másnak láthatod.
Úgy majd megérzed azt a szeretetet,
ami e világban körülvesz tégedet.
Itt győz a jó, és igazak a szavak,
s a szétfoszlott álmok újra szárnyalhatnak!

Van egy világ!

Van egy világ, hol a valóságban még sohasem jártam,
De a legszebb álmaimban néha rátaláltam.
Ott sosincs viszály, örök béke honol,
Tücsök énekére, madárdal válaszol.

Évszázados fák közt hűs patak csordogál,
Napsütötte tisztáson tündérpalota áll.
Virágillatú szél borzolja hajamat,
Arany napsütésben csillámok táncolnak.

Amerre csak nézek, minden mosolyog rám.
Egy lelógó faág megérinti ruhám.
Bár csend van, de lelkemben egy dallam felcsendül,
Úgy érzem a gondom, tőlem messze kerül.

Selymes fűszálak vigyázzák léptem,
A szeretet fényében fürdik egész lényem,
S ekkor halk neszezéssel, ahogy sóhaj lebben,
Puha pilleszárnyon egy tündér elém libben.

Nem beszél, de mégis értem minden szavát,
Kézen fog és repít hegyen és erdőn át.
Halandó nem érezhet ilyen érzést soha,
Puha lepkeszárnyon álom repít tova.

Eddig nem hallott dal csendül lelkemben,
A szeretet ritmusa dobban a szívemben.
Átjár ez az érzés, mint huzat a házon,
Hogy ez el ne múljon, csakis azt kívánom.

Könnytelen fáj, sajog e világ szépsége,
Elvarázsol a tündérek szelíd békessége.
Nem hivalkodóak és mégis ragyognak,
Szívem rejtekébe melegséget hoznak.

Túl ragyogják a napot, s a reggeli harmatot,
Kedves mosolyukkal áldják meg hajnalod.
Érzem, amit eddig nem éreztem sosem,
Hogy e világ létezését őrzi majd a szívem.

Mert, kell a hit és kell a remény,
Hogy valahol az álmok mélyén,
Létezik egy olyan világ,
Mely őrzi e tündérek nyomát...

2011/06/27

Ne félj az élettől

Ne félj az élettől bármilyen mostoha,
Az ember győz, ha nem lesz ostoba.
Harcolj a célért, de ne szenvedj érte,
Emlékezz inkább a jóra, a szépre.
Ne csüggedj sokáig, ne hulljon könnyed,
E hatalmas világban szépet is lelhetsz.
Ki nem várja a holnapot, az sem adja fel,
Mert egy apró reményben új életre kel.
Minden nap egy más nap, új reménnyel élj,
Nézz szembe a sorssal, tőle sose félj.
Ha néha úgy érzed földbe is tipornak,
Széttört álmaid a felszínen maradnak.
Nem kell a jövődet a múltaddal temetni,
Ha igazán akarsz, újra tudsz szeretni!

2011/06/12

Reviczky Gyula: Pünkösd

Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szívek megnyílnak.
Hogy először tűnt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkódó szívének,
Hogy ki tévelyeg kétségbe', homályba':
Világító sugaradat áldja.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világosítsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!
Piros pünkösd, szállj le a világra,
Taníts meg új nyelvre, új imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!

2011/06/08

Aranyosi Ervin: Anyám emlékére...

Elmentél hát anyám? Végül csak elmentél.
Te a magad módján, tudom, hogy szerettél.
Értem, mikor kellett minden jót megtettél,
ahogy tellett tőled, szépen felneveltél.

Amit tőled kaptam, mind köszönöm néked,
s tudom fiatalon megbántott az élet.
Tőled kaptam lelket, mit belém leheltél,
és a magad módján tudom, hogy szerettél.

Ha néha bántottalak, arról nem tehettem.
Köszönöm, hogy egyik gyermeked lehettem.
S arról sem tehettem, nem voltam a jobbik,
mert a másik gyengébb, s gyakrabban megbotlik.

Lábad elé hordtam szívem minden kincsét,
hogy kik felneveltek, büszkén megtekintsék.
De neked nem kellett, csak a rosszat láttad,
a világ fájdalma görbítette hátad.

Végleg megnyugodtál, s én csak azt kívánom,
boldog élet várjon ott a túlvilágon.
És ha visszagondolsz a fiadra néha,
tudd sose volt komisz, sohase volt léha.

Bármi rossz is érte, mindent megbocsátott.
szeretve gondolt rád, örült, hogyha látott.
Most pedig búcsúzom. elengedlek végre,
tudom újra látlak, ha felnézek az égre.

2011/06/04

Tudod mi a szerelem?

Csodálni valakit, aki rád nevet.
Fogni a kezét, hogy csak veled legyen.
Ha távol van tőled, aggódva félteni.
Ha melletted van, lelkével egy lenni.
Ha mással látod, könnyezni utána,
De, ha újra eljön, bűne megbocsájtva!
Magadból neki adni testedet, lelkedet.
S egy életen át el nem feledni.

Ez hát a szerelem egyetlen Kedvesem!