Vörösmarty Mihály: Ábránd

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!

Rab Zsuzsa: Vaspántok

Ha így szólnék a kedves,
fiatal kalauzhoz:
– Kalauz úr,
hogyha ma este hazamegy,
ölelje meg nagyon a feleségét,
dicsérje meg, ami épp rajta van,
akár az ócska pongyoláját -
Ha így szólnék -
ugye… bolondnak tartanának?

Ha így szólnék a bottal kopogó
nyugdíjas bácsihoz a boltban,
mikor épp forintjait guberálja,
végül levágat tíz dekát
a “kicsit-hosszabb-lett” kenyérből:
– Bácsi! Itt van ötszáz forint.
Tegye el, kérem. Épp ma kaptam.
nem számítottam rá. Fölösleges. -
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék az útkövezőkhöz:
– Útkövezők!
Én ezt a kis kavicsot elviszem,
mert az erezetében
lehorgadt Krisztus-fejet látok.
Engedjék meg, hogy elvigyem! -
Ugye, bolondnak tartanának?

ha így szólnék a torzonborz kamaszhoz:
– Gyere, fiam,
üljünk le valahol, s te elmeséled,
mitől nőtt vállig a hajad,
mi ellen mered ez a tüske
tejes arcod körül,
s egyáltalán, mitől vagy te ilyen
kérlelhetetlen? -
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék padon sütkérező,
újságpapírból eddegélő nénikéhez:
– Néni, jöjjön velem,
amit szeret, azt főzök vacsorára,
puha ágyat vetek,
előtte pedig mindent elbeszélhet, a menyasszonykorát,
azt a szülést, a császármetszést is,
és szegény jó ura szívszélhűdését,
és hogy mivel ültette be a sírját,
azt is, milyen a szomszédasszony,
azt is, hogy a fia hogyan él Kanadában,
meg hogy mit irt föl, és mire, az orvos.
Mindent apróra elbeszélhet.
Sóhajtozhat és imádkozhat az ágyban.
De éjjel egyszer – maga úgyis sokszor
fölébred -
keljen fel, takarjon be engem,
mert éjjel mindig lerúgom a takarómat…
Ha így szólnék -
ugye, bolondnak tartanának?

Konvenciók, bevett szokások
hideg vaspántjai
szorítják lüktető,
eleven húsig lenyúzott szívünket.

Rajki Miklós: Biztató

Biztatlak: Örülj! Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkanó madárnak!
A zöld lombos erdőnek, a viruló mezőnek.

Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.

Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,

Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet
És vidámmá kedvedet.

Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.

Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!

Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!

Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
Akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod!

‎Reményik Sándor‬: "Tündérfok"

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -

De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.

Szalai Csaba Szacsa: Vallomás

Eljött az idő, mit oly régen vártam,
megtaláltam őt, kit álmomban már láttam.
Álmomban láttam, s nem tudom feledni,
csak azt tudtam, mellette akarok lenni.
Mellette lenni egy életen át, s már látom,
az álmom valóra vált.

Valóra vált, mert megtaláltam őt,
ezért húztam eddig az időt.
Húztam az időt, mert jöttek mások,
de nekem nem múltak a látomások.
Láttam őt éjjel, láttam nappal,
azt hittem, nem lehet, más csak egy angyal.

Tudom, az angyaloknak szárnyuk is van,
neki mindez a szívében megvan.
Szívébe zárta összes szeretetét,
melyet a világ félé most szór szét.
Megtaláltam őt, s vele egy álmot,
mellette találtam meg a boldogságot.
Boldogságra találtam, el nem engedem,
mert rájöttem, nagyon SZERETEM...

Bárdossy Tamás: Hiányod

Nincs nap, óra és perc, nincs oly pillanat,
Hogy szívem mélyén ne érezném hiányodat.
Akár szándékosan, akár tudat alatt,
Körülötted jár minden egyes gondolat.

Tudom, egyszer eljön még az az idő,
Mikor testünk, lelkünk naponta összenő
És Te leszel, kivel kelek, kivel fekszem,
Így nyugtatom Érted vágtázó lelkem.

Magdolna Kun: Melletted

Szeretem melletted hallgatni a csendet,
s nézni téged némán, hangtalan,
ne törje zaj azt a vágyva vágyott percet,
amiben két szív dobbanása van.

Szeretek melletted nyugalomra lelni,
elfeledni néhány percre a rohanó időt,
s oly álomszerű bűvöletben lenni,
hol mi lehetünk ketten a tisztán szeretők.

Szeretek veled a természetben járni,
átölelni, megölelni minden ismert fát,
és szeretem szemedben újra megcsodálni,
azt a fényt, mit rám vet, minden pillantás.