Rainer Maria Rilke: Advent

Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.



Fordította Fodor András

Rainer Maria Rilke: Midőn rám leltél...

Midőn rám leltél kedvesem,

kicsiny voltam, szerény,

és mint egy hárság csendesen

beléd virultam én.

 

Kis lényemnek név sem jutott,

de bennem nőtt a vágy,

míg szóltál: már oly nagy vagyok,

név nem foghatna át.

 

S én, mint akit május, mítosz,

meg tengerár tetéz,

lettem újborként illatos,

a lelkeddel nehéz.

 

/Fodor András fordítása/

Rainer Maria Rilke: E sárga rózsát

E sárga rózsát tegnap

egy ifjú adta volt,

s ma visszaadom annak,

ki tegnap óta holt.

 

Vízcseppek csillagoznak

a szirmokon, melyek

tegnap még harmatoztak,

ma már csak könnyesek.

 

/Fodor András fordítása/

Rainer Maria Rilke: Midőn mint szárnyveréstől

Midőn mint szárnyveréstől reszket,

remeg a langyos alkonyat,

szeretnék menni egyre messzebb,

egész a völgyig, mely alatt

a magány bíborába rejtett

vágy táruló kertként fogad.

 

Talán ott megtalállak téged.

S e vágyakkal gyötrő sebet

beköti félénk igyekvésed.

Zöld mélységekbe húz kezed,

míg vándorbotomon fehéret

nyitnak a lobbanó szelek.

 

/Fodor András fordítása/

Rainer Maria Rilke: Elalvás előttre

Szeretnék valakit becézni,
ülni és lenni valakivel,
téged szeretnélek dallal igézni
és álomba ringatni el.
Szeretnék az egyetlen lenni, aki
tudná: hideg volt az éj.
Szeretnék rád figyelni odaki:
mit mond a Mindenség s a Mély.
Az órák egymást hívó hangja bong,
látni az Idő fundamentumát.
És lenn egy idegen bolyong,
és riaszt idegen kutyát.
Mögötte csönd. Nagyra tárt
szemem rád zárom, köréd;
szelíden őriz s mindjárt elbocsájt,
ha valamit megmoccant a sötét.




/Kányádi Sándor fordítása/