Szécsi Margit: Reszkető - csillogó

Reszkető, csillogó

az ég - éles fák között

bujkál, mint kések között

a bekerített hadsereg.

Nincs kiút - sír az éj.

Nem tudja, mit ér a szenvedély.

Metsző kardpengék felett

a te fölséges szád vezet.

Szécsi Margit: Szerelem

Hadd nézzem édes arcodat,

a szigorút, a régi-drágát,

az elviharzott ifjúság:

a nagystílű angyal tanyáját,

a cigány-élettől gyötört,

a marakodásoktól árvát,

hadd nézzem újból arcodat,

a szigorút, a régi-drágát.

Eladsz-e, elfogyasztol-e?

Nem leszünk kevesebbek tőle.

Elefánt-csordára elég

szívünk volt - marad még belőle.

Szent kezedtől se rettegek,

de fölséges légy mint az oltár,

mert megítélem arcodat,

mert ifjúságom társa voltál.