A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dante. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dante. Összes bejegyzés megjelenítése

2015/12/08

Dante Alighieri: Volt egyszer egy szerelem

Elmentél tőlem kedvesem,
S én hagytam, menj csak el.
Hiába lett volna minden
Ki menni akar, hagyni kell.  

Mosolygott hozzá két szemem
De mögé már senki nem néz.
Játszani a közömbös embert
Most látom milyen nehéz.

Ha most valaki megkérdezné
tőlem, mit jelentesz nekem,
Büszkeségemben azt felelném
Semmit, csak egy elmúlt szerelem.

Elmegyünk egymás mellett
A két szemed rám nevet
Kacagva köszönök én is
De a hangom egy kicsit megremeg.

Mosolygok az utca sarkáig
De aztán ahogy befordulok
Fáradtan szememhez nyúlok
És egy könnycseppet szétmorzsolok.


Fordította: Baranyi Ferenc

2011/02/08

Dante Alighieri: Oly furcsák vagyunk...

Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Azt hisszük másról, hogy boldog talán
S irigykedünk egy-egy szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták és szabadok,
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk.