MIKULÁS
Tegnap este a cipőmet
Az ablakba kitettem.
Szegény cipő - kettő egy pár -
Didergett a hidegben.
Egyik kesely, másik fakó,
Mind a kettő oly kopott,
Mind a kettő olyan keshedt,
Oly régen talpaltatott.
Az egyiknek nincsen sarka,
A másiknak orra nincs,
Ütött-kopott szegény párák,
Mind a kettő drága kincs.
Együtt voltak háborúban,
A békében úgyszintén,
No meg a forradalomban,
Ellenben is, úgy mint én.
Együtt jártak hóban, fagyban,
Esőben és lucsokban,
Eredménnyel versenyeznek,
Melyik rongyos még jobban?
Reggel aztán csoda történt,
A két cipőt elvitték,
Bizonyosan megtalpalják,
Várom őket mos is még.
Lesz majd bennük dió, alma,
Füge, cukor, tárca is,
Lisztjegy, szénjegy, egy színházjegy
S fényűzési bárca is!
1920
"Az összes ismeretet, amit birtoklok, mindenki más képes megszerezni, de a szívem kizárólag az enyém." /Goethe/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Juhász Gyula. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Juhász Gyula. Összes bejegyzés megjelenítése
2023/12/07
2019/12/10
Juhász Gyula: Találkozás
Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál velem.
Kezem fehér kezedben reszketett:
Ó mit mondjak neked?
Künn nyári alkony bíbora ragyog
És én - veled vagyok.
A mély homályban rám villant szemed,
Szívem emlékezett!
E percet százszor hiába lestem én,
És most enyém, enyém!
Kicsordult szívem, e kristálykehely.
Élet, most ünnepelj!
Pár kurta bók, egykedvű felelet,
Mit is mondjak neked!
Mosoly, míg lelkem csöndesen zokog,
Ó perc, szent, átkozott!
Éreztem, hogy hazug minden dalom,
Nem ismersz angyalom!
Éreztem, hogy egy álom cserbe hagy:
Az üdvöm nem te vagy!
Szívemnek hozzád nem lehet joga
Soha, soha, soha!
Találkoztál velem.
Kezem fehér kezedben reszketett:
Ó mit mondjak neked?
Künn nyári alkony bíbora ragyog
És én - veled vagyok.
A mély homályban rám villant szemed,
Szívem emlékezett!
E percet százszor hiába lestem én,
És most enyém, enyém!
Kicsordult szívem, e kristálykehely.
Élet, most ünnepelj!
Pár kurta bók, egykedvű felelet,
Mit is mondjak neked!
Mosoly, míg lelkem csöndesen zokog,
Ó perc, szent, átkozott!
Éreztem, hogy hazug minden dalom,
Nem ismersz angyalom!
Éreztem, hogy egy álom cserbe hagy:
Az üdvöm nem te vagy!
Szívemnek hozzád nem lehet joga
Soha, soha, soha!
2015/11/29
Juhász Gyula: A várta
Fölégettem az összes hidakat,
egyedül állok örök ég alatt.
Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
csak a magány és szegénység van velem.
Nem lázadok már és nem álmodom
és nem sírok a földi romokon.
Meghaltam sokszor és nem élek én,
de mindeneknek bánata enyém.
Jövő minden reményét ringatom,
mint a vihart és fészket a falomb.
Így állok örök békességbe már
s az Istent várom, aki földre száll.
egyedül állok örök ég alatt.
Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
csak a magány és szegénység van velem.
Nem lázadok már és nem álmodom
és nem sírok a földi romokon.
Meghaltam sokszor és nem élek én,
de mindeneknek bánata enyém.
Jövő minden reményét ringatom,
mint a vihart és fészket a falomb.
Így állok örök békességbe már
s az Istent várom, aki földre száll.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)