Gondolkodás

Ha elhiszed, hogy legyőztek - legyőztek.
Ha elhiszed, hogy nem mered - nem mered.
Ha győzni akarsz, de azt hiszed, nem győzhetsz,
Csaknem biztos, hogy nem te leszel a győztes.
(...)
Az élet csatáit nem mindig
Az erősebb, gyorsabb nyeri,
És előbb-utóbb az győz,
Aki, hogy győzhet, elhiszi.

Cser Nóra: Tündérleány

Régi regét mesélek én,

Mely ismert az egész féltekén.

Tündérlányról szól a mesém,

És kedveséről, aki az Éj.

Tündérleány élt, éldegélt,

Játszadozott patak mentén,

Napfény haján libbent a szél,

Szeme akár a hajnal ha kél.

Hát vidáman viháncolva élt

Magányában e tündéri lény

Mígnem megtörve édenét

Egy napon megjelent az Éj.

- Ki ez a káprázat?

Két szemem nem hisz,

Nincsen a világon

Ily leány, nem biz`.

Olyan mint egy virág ha nyílna

Hamvas bőre a puha szirma

Haja a napfény, mely kibontja,

Ruháját a szellő maga fonja.

Ó, szólj hát te édes lény!

Leszel-e valaha enyém?

Vagy itt menten porladjak szét,

S legyek út hamuja, melyre lábad lép? -

Nem felel a leány, csak kacag,

S csilingelve továbbszalad

Nyomot hagyva kedvesének,

Ki utána egy barlangba lépett.

Ott várt reá kincs és gyémánt

De ő nem látott, csak egy ragyogást

Mert ott ült színarany trónusán

Ő, a fenséges Tündérleány.

- Ó te ifjú, tudnod kell hát,

Mi az, amit szemed itt lát.

A sok kincset, aranyat látod,

De nem tudhatod még az átkot.

Ha úgy akarod, tessék, tiéd minden kincsem

De ekkor a szívemhez neked utad nincsen.

Az arannyal, ha tudsz, boldog lehetsz,

De halálod után - mint mindenkit - elfelejtenek.

Ám ha feláldozod kincsemet,

Cserébe adom szerelmemet,

S egy nélkülöző élet után

Emléket, mely örökké áll.

Csak tőled függ a választás,

De tudja majd az egész világ,

Ezért légy hát most okos,

S jól gondold meg válaszod.

- Mit választanék, szépséges Tündérleány?

Számomra ez már rég nem talány.

Minden nélkülözést megér,

Ha szíved szerelme enyém. -

S egymásé lett a Tündérlány, s az Éj,

De mulandó életük hamar véget ért.

Egyszerre ment a halálba a két lélek

S egyre csak emelkedtek, fel, fel az égnek.

Szerelmük záloga, a sok kincs

Izzott, fénylett, hogy majd` elvakít

Majd a Fény, s a két lélek

Összeforrtak fenn az égben.

Megszületett hát a Nap,

Mely mindennek életet ad.

És emlékeztet a sok nap, mely egymás után pörög,

Hogy a Tündérleány és az Éj szerelme örök.

Forrás: http://www.poet.hu/

Bory Jenő verse

Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet Valakit Angyalnak nevezni?
Hogy lehet hogy angyal a földre leszálljon
És mint földi asszony engemet szolgáljon?

A földre leszálltál és angyal maradtál,
Földi életemből, égit varázsoltál.
Ha egyszer vissza szállsz, vigy magaddal engem
Az angyalok közé protezsálj be Szentem."

Bory Jenő verse

Nekem nincsen szívem,
pedig valaha volt.
Sütött benne a Nap,
álmodozott a Hold.

De már nincsen szívem,
s nem sírok utánad.
Mivel bennem maradt
Minden boldogsága.

Ugye, én szerelmem
nincsen már nekem szívem?
Merthogy neked adtam,
te őrzöd azt híven.

Őrzöd és vigyázod,
tied mellé tetted.
Lobogó lángjaik
összeölelkeznek.


1948. 10. 16.

Vámos Róbert: Szeretni úgy is lehet

Szeretni úgy is lehet,
hogy nem mutatod meg,
szeretni úgy is lehet,
hogy lábad megremeg,
szeretni úgy is lehet,
hogy csókolni nem mered,
szeretni úgy is lehet,
hogy könnyed megered,
szeretni úgy is lehet,
hogy mindened Neked,
szeretni úgy is lehet,
hogy nincsen ott Veled,
szeretni úgy is lehet,
hogy küldesz verseket,
szeretni úgy is lehet,
hogy tudod, hogy szeret,
szeretni úgy is lehet,
hogy viszontszeretnek,
szeretni úgy is lehet,
ahogy én szeretlek !

Turi Tímea: Játékország

Tarts velem!
S fedezzünk fel egy új földet!
Egy új világot! Játékországot.
Nincs ott anya intő szava
Nincs ott apa mord zaja
Meglásd! Jó lesz nekünk.
Gyere! Tarts velem!
Fedezzük fel a játékban lapuló világot!
Egy új világot!
Egy ismeretlen, láthatatlan szigetet.
S a lego-kaland újraéled.
Fedezzük fel! Mit rejt a lego?
A baba, az építőkocka?
Építsünk várat!
Bele a babát,
mint egy elvarázsolt királykisasszonyt,
s érte jön a hős királyfi.
Hát jer velem!
Fedezzük fel a játék világát!
Egy új, szebb világot,
Hol nincsen anya intő szava
Nincsen apa mord zaja
Meglásd! Jó lesz nekünk.
Gyere! Tarts velem!
Meglásd! Olyan jó lesz játékországban,
egy elvarázsolt világban!
Neked is meg nekem is jó lesz.

Mikor szüleid gyerekek voltak,
ők is elmentek oda.
Hisz mindenki volt gyerek!
Csak van, aki elfelejtette.
Hát tarts velem!
S te ne felejtsd el!
Mindenki volt ott
S ne felejtsd - megint
Ott nincsen anya intő szava
nincsen apa mord zaja.

Johann Wolfgang von Goethe: Boldogság és álom

Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt álltunk az oltárnál,
Mint esküdt férj és feleség.
Ébren meg én sok boldog órán
Ajkadra csókok ezrit szórám,
S egyszer se mondtuk, hogy elég.

S ím éltünk tiszta boldogsága,
Áldott napok gyönyörvirága
Az idők sodrán hova lett?
Mi haszna élvezek immáron?
A legédesb csók, legszebb álom
Eltűnik mint a lehelet!

Fordította: Dóczy Lajos