B. Radó Lili – Tudd meg

Tudd meg, én Neked fájni akarok,

emlék akarok lenni, mely sajog,

mert nem lehettem eleven valóság.

Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát,

hogy ne én jussak róla az eszedbe,

akit engedtél elmenni csókolatlan.

Mert minden fájni fog, amit nem adtam,

és minden szó, mely kimondatlan maradt.

Nem láthatsz tengert s arany sugarat,

mely nem a szemem lesz s a mosolygásom

s hiába hunyod be szemed, hogy ne lásson,

mert a szívedbe égettem be magam.

Minden hajnal, minden nap alkonyata,

a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,

a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,

minden asszonykéz, minden férfivállon,

s az asszonyod, ha karodba veszed:

mert sohse voltam eleven valóság,

mindenütt, mindig, minden én leszek.

Scheffer János: A múló idő

A múló idő egyre gyorsabban szalad,

Láttam elsuhanni a kertjeink alatt,

Nyomában elsárgult a vad, zöldellő nyár,

Mögötte bölccsé színesedett a határ.

Az idő könyörtelen fogaskereke,

Üldöz mindennap reggel, délben, este,

De éjszaka a forgás álmomban megáll,

Fogaskerék ott már nem zakatol tovább.

Egy időtlen és tértelen valóságban,

Hol csak Lélek repül néma sólyomszárnnyal,

Lebegve megállunk és jól körülnézek,

Lelkünk körülveszik apró kicsi fények.

Azután hajnalban újraindul minden,

Reggel kakasszóra eltűnik az Éden,

Az idő csak suhan, nesztelen titokban,

Mögötte méla múlt emléke marad majd.

Darvas Ferenc: Könnyűbb álmot ígér

Igen a vers könnyűbb álmot ígér
talán egy szép gyermekkort idéz
talán szerelmes időket hoz fel
talán ünnepek hangulatára figyelsz
talán egyszerűen a vers maga kell
talán a bánatot sikerül felejtened
talán a fenséges hangzatok miatt
talán emlékek ködébe elvivő vigasz
talán gyász miatt kell maga a vers
talán s mert egy rossz napot felejtsz.

Igen, a vers könnyűbb álmot ígér
mely elvisz magosba és égig elérsz
mely bút, bajt napodból kisöpör
mely lezár, befejez sok gyatra pört
mely bajban mint különös gyógyír
mely ringató és kellemes jó hír.

Igen, a vers könnyűbb álmot ígér
nem számít ki gazdag, ki szegény
nem számít milyen fekhely az ágy
nem számít viskód-e vagy palotád
nem számít a szoba, milyen a hely
nem számít ki mit hord, mit visel.

Igen, a vers könnyűbb álmot ígér
talán újra szép gyermekkort idéz
talán szerelmes nyarakat hoz fel
talán ünnepi hangulatra ügyelsz
talán csak pusztán a vers maga kell
talán sikerül a bánatot elejtened
talán a különös hangzások miatt
talán lelkeden béke lesz és vigasz
talán lázban segít maga a vers
talán így egy rossz napot felejtsz
álmod úgy jön el, mint szép tündér
mert a vers nyugodt álmot ígér.

Szőcs József: Amint idősödöm...

Ahogy a kor fölöttem lassan eljár,

varázslat bűvöl el, lelkem tavaszt vár,

ha fagy ezüstje hó-hajamra rászáll,

amint idősödöm.

Ahogy a kor fölöttem eljár lassan,

ellágyulok a sok színes varázslatban,

múlt és jelen, jövő szívemben dobban,

amint idősödöm.

Ahogy a kor lassan eljár fölöttem,

belátom, oly sok tavasz van mögöttem,

sokkal több, mint ami lehet előttem,

amint idősödöm.

Ahogy lassan eljár fölöttem a kor,

sokkal többet jelent nekem a múltkor,

és minden perc és másodperc a sokból,

amint idősödöm.

Ahogy a kor fölöttem lassan eljár,

másképp dalol fülembe minden madár,

virágom és palántám szavamra vár,

amint idősödöm.

Ahogy a kor fölöttem eljár lassan,

tudom, hogy ifjan nem így gondolkodtam,

csodákra talán annyiszor nem vártam...

Amint idősödöm,

s ahogy a kor lassan eljár fölöttem,

kedves barátom, ma többet érsz nekem,

annyi szép emléket őrzök szívemben,

amint idősödöm.

Ahogy lassan eljár fölöttem a kor,

fájdalmamat csillapítja valahol

hű szerelmem, ki gyógyírként átkarol,

amint idősödöm.

Les Buscaglia: Egy csokor virág...

Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.

Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,

S ím kész ajándékra a virágcsokor.

Kérlek, bármerre is sodor az élet,

Ajándékom vidd magaddal,

Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.

Csokrodban első virágszál a szeretet,

Azért oly fontos, mert Istentől ered.

Emberi sorsok összeötvözője.

Ha elveken nyugszik, nem múlandó,

Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,

Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,

Bármi is menjen végbe a szívedben.

Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,

S vihar ne zúgjon el családod felett,

Így gazdagabb lesz benned a szeretet.

Csokrod harmadik virága a hűség,

Amit megkíván tőled a föld s az ég.

Hű légy Istenhez és szent elveihez,

Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,

Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,

S szívetek legyen mindig összekötve.

A negyedik virágszál a kedvesség,

Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,

Ha bosszúság fellege el nem fedi,

S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,

Meghódítja még az ellenségedet is,

Otthonodban nem lesz ború és tövis.

Az ötödik virágszál a szorgalom.

Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom

A házban és minden csak terád várjon,

Míg az idegek összetörnek fájón.

A szorgalom az, ha végzed a munkád,

Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.

Virágcsokromat átnyújtom neked,

S kívánom, a jó Isten legyen veled!

Illatozz otthon, vagy a zord idegenben

Mindig derülten, mindig kedvesebben,

Míg eljön Urunk, s bú válik örömre

S virágcsokrába beköt majd örökre.

Létezik egy világ ...

Létezik egy világ ahol minden lehet,

ha engeded az éji tündér odavezet.

Engedd hogy kézen fogjon, s repítsen oda,

hol várni fog rád valami új csoda!

A képzelet szárnyán gyere tarts velem,

hagyd, hogy a tündérvarázs lágyan megérintsen.

Tárd ki hát a szíved, vedd fel mosolyod,

akkor az egész világot másnak láthatod.

Úgy majd megérzed azt a szeretetet,

ami e világban körülvesz tégedet.

Itt győz a jó, és igazak a szavak,

s a szétfoszlott álmok újra szárnyalhatnak!

Van egy világ!

Van egy világ, hol a valóságban még sohasem jártam,

De a legszebb álmaimban néha rátaláltam.

Ott sosincs viszály, örök béke honol,

Tücsök énekére, madárdal válaszol.

Évszázados fák közt hűs patak csordogál,

Napsütötte tisztáson tündérpalota áll.

Virágillatú szél borzolja hajamat,

Arany napsütésben csillámok táncolnak.

Amerre csak nézek, minden mosolyog rám.

Egy lelógó faág megérinti ruhám.

Bár csend van, de lelkemben egy dallam felcsendül,

Úgy érzem a gondom, tőlem messze kerül.

Selymes fűszálak vigyázzák léptem,

A szeretet fényében fürdik egész lényem,

S ekkor halk neszezéssel, ahogy sóhaj lebben,

Puha pilleszárnyon egy tündér elém libben.

Nem beszél, de mégis értem minden szavát,

Kézen fog és repít hegyen és erdőn át.

Halandó nem érezhet ilyen érzést soha,

Puha lepkeszárnyon álom repít tova.

Eddig nem hallott dal csendül lelkemben,

A szeretet ritmusa dobban a szívemben.

Átjár ez az érzés, mint huzat a házon,

Hogy ez el ne múljon, csakis azt kívánom.

Könnytelen fáj, sajog e világ szépsége,

Elvarázsol a tündérek szelíd békessége.

Nem hivalkodóak és mégis ragyognak,

Szívem rejtekébe melegséget hoznak.

Túl ragyogják a napot, s a reggeli harmatot,

Kedves mosolyukkal áldják meg hajnalod.

Érzem, amit eddig nem éreztem sosem,

Hogy e világ létezését őrzi majd a szívem.

Mert, kell a hit és kell a remény,

Hogy valahol az álmok mélyén,

Létezik egy olyan világ,

Mely őrzi e tündérek nyomát...