Kristina Calu - Mit szólnál?...

Mit szólnál, ha megkérnélek?
Járd velem az erdőt, rétet
Ugorjunk kéz a kézben a tóba
Fedezzük fel partját andalogva

Mit szólnál, ha megkérdezném?
Leszünk-e egy pár, csak te meg én
Belevágnánk együtt az életbe
S csupa jót hoznánk ki belőle

Mit szólnál, ha azt mondanám?
Soha nem élnék más oldalán
Nem számít, ki hol hibázott
S hogy a szívünk néha fázott

Mit szólnál, ha bevallanám?
Te voltál az én nagy csodám
Attól a perctől, hogy részem lettél
Engem teljes egésszé tettél

Mit szólnál, ha megköszönném?
Hogy nem voltál másé, csak az enyém
Ezért a sorsomnak hálát adok
Köszönök Istennek minden napot

Heltai Jenő: Szabadság

Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,

Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,

Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle…
Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd!
Tudd meg: szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.

Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,

S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,

Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak…
Gyáva rab vagy.

Kovács Barbara: Ma rossz leszek

Ma rossz leszek. Elhatároztam.

Senkinek nem köszönök.

Az oviban verekedni fogok,

meg egy tányért összetörök.

Zsuzsi haját meghúzom,

Laci rajzára odafirkálok,

a várat feldöntöm,

lehet, hogy ezért majd sarokban állok,

de ma akkor is rossz leszek,

olyan rossz, mint soha,

fog majd csodálkozni az egész óvoda!

Foglalkozás alatt mindig felállok,

mindenbe úgyis belekiabálok,

az ebédet nem fogom azért se megenni,

hiába biztat majd az óvónéni.

Még az is lehet, hogy kiöntöm a vizet...

a mosdóban folyton pacsálok,

kinyújtom a nyelvem a Zolira,

alvás helyett az ágyon ugrálok

Még sosem voltam rossz,

ezért észre se vesznek,

de jó annak a sok

nagyon rossz gyereknek!

Az óvónéni egész nap beszélget velük,

lefoglalja őket, hogy ne legyen idejük

a rosszalkodásra, meg semmi másra.

Velük mindig, mindig beszélgetnek,

meg feladatot kapnak, hogy ügyesek legyenek!

Az a szörnyű Karesz dicséretet kap,

ha nem csinál semmi jót, csak egyszer szót fogad...

Én mindig jó vagyok.

Ma azért is rossz leszek!

Szeressenek engem is úgy,

mint egy rossz gyereket!

Nyiraty Gábor - Vedd észre!

Ha nem lehet tied az, amit szeretnél, 
Szeresd azt, ami a tied még!
Csak bolyongunk a Föld kerekén,
Tekerjük, míg bírjuk, az élet kerekét,
S közben elsiklunk sok apró dolog felett,
mely mindvégig a lábunk előtt hevert,
az egyszerű szépség, mely boldoggá is tehet,
de szemünk előtt csak a nagyzó cél lebeg.
Nem kell a rohanás, hisz rövid az élet,
Kár siettetni, ugyanaz lesz a vége.
Álljunk meg néha, s vegyük észre a csodát,
Vigyük magunkkal nehéz utunk során,
mert egy mosoly, egy ölelés, egy szál virág,
mind-mind maga lehet a boldogság,

William Henry: A tél szépsége

Ugye, szép a tavasz, mikor
rügy születik s madár dalol?
S ha daluk némul, szép, ugye
nyáron a méh- s virág-zene?

És nem szép, ha elmúlt a nyár,
hogy a levél, lehullva már,
cipőnk orránál kavarog,
vagy sarkunkban fireg-forog?

Most tél van, beállt a patak:
sétálgatok a fák alatt:
öles hóban áll mindegyik,
odvukban mókus aluszik,
s bármily kicsiny az ág, a gally,
mindent fehér szirom takar.

Köszöntlek, tél! Te szépíted,
nagy virággá te építed
ezt a fát, ötven fekete
karját fehérrel vonva be,
míg a gallyakra millió
kis fehér kesztyűt húz a hó.


(Szabó Lőrinc fordítása)

Kristina Calu - Ne kövess!

Kérlek, ne kövess!

Ha nem én vagyok a hajnalod

S az azt megelőző éjszakád

Ha csupán apró dísz lehetek

Bárki születésnapi tortáján

Morzsa egy darab kenyérből

Féltve őrzött, lakatra zárt titok

Ki sosem fogy ki a reményből

Mindegy, hogy mennyi körülötte a piszok

Kérlek, ne kövess!

Ha nem lehetek neked az otthon

Kódolt szám, ez vagyok a telefonodon

Nem mesélhetem el minden napomat

Nem zárhatom magam köré ölelő karodat

Ha nincs jogom egy közös mozira

Nem léphetek ki az árnyékból soha

Nem tudhatom meg, milyen egy családi vacsora

Kérlek, ne kövess!

Ha az ajándékom hiába oly találó

Mégis szobám polcán undok mementó

A közös élmény fájóan kevés

Gyorsan elnyeli a szürke feledés

Mert nincsenek fotók

Nincs belőlünk semmi

Nem maradt más hátra

Búcsút kell venni

Kérlek, ne kövess!

Kifogytam a reményből

Elég volt a hazugságokkal édesített ígéretekből

Vágyakkal teli szomorú estékből

A végtelen, esztelen megszégyenülésből

Én nem hazudok többé

Sem magamnak, sem másnak

Én nem fogom kisírt szemmel várni

Mire ébredek másnap

Többet érdemlek, mint amit adni tudsz

Hát kérlek, ne kövess!

Mert utánam most már hiába futsz

Aranyosi Ervin: Ölelj, szeress kortalanul!

Az ölelés, tudod,
nem köt a korhoz.
A megfáradt szív is,
örömöt hordoz.

Lenni kell álomnak,
lenni kell oknak,
– legyen céljuk
a fáradt karoknak!

Ölelés, és mosoly?
– Várja a lélek!
Érzi, – még itt vagyok,
– érzi, hogy – élek!

Szeretet parazsát
ne hagyd kihűlni!
A lélek fájdalmát
arcodra ülni.

Tárd ki a szívedet,
élj szeretettel!
– Öleljen, örüljön,
míg él, az ember!