Sohonyai Attila - Most, és azonnal

Nem tudok már várni, nincs időm.
Gyere ide tegnapra, hozzám,
s maradj örök holnap utánig.

Nincs már pazarolható órám,
se percem; légy, légy te a jelen,
s a megszépítő, végtelen múlás.

Elfogytak kezeim közül a titkok,
s létemből a töprengés; azt szeretném,
hogy az óramutató fáradása légy.

Minden szép, s idézhető múltam,
most lom, vénülő kacat: e görnyedt
éjszakákba hívlak; legyél te a nap.

Nevetni való már minden barkóbám,
s ezerszer megfejtett minden kérdés,
fiatalodása minden tört-ráncnak te lennél.

…nem tudok már várni, nincs időm.
Gyere ide tegnapra, hozzám,
s szeressünk, amíg nem késő…

Pósa Lajos: Anyám intése

El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!

Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni!

Rád nevet, mint hajdanában
A cseresznye, piros alma;
Gyermek leszel újra, fiam,
S belefogsz egy régi dalba.

Szántófölded kenyeret ád,
Az a föld a kalásztermő!
Friss vizet a csörgő patak
Tüzelőnek fát az erdő.

El-elsétálsz a mosolygó
Virágok közt andalogva...
Ugy-e, fiam, hozol majd ki
Egy-egy szálat a síromra?

Gyümölcsfáid oltogatod,
Tisztogatod, nyesegeted,
Ablak alatt a kis kertben
Az utakat rendezgeted.

El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!

Zagyi G. Ilona: Alkony

Őszülő hajszálak,
elszálltak az évek,
drága jó istenem,
haladékot kérek.

Amit könnyelműen
a múltban mulasztottam,
legyen rá alkalmam,
hogy bepótolhassam.

Nem baj, ha öregszik
az embernek a teste,
ha fiatal maradhat
örökké a lelke.

Simola Teréz Csilla: Advent

Az égen száll a negyedik angyal,
Kis kezében szépen szóló lanttal.
Dalt énekel, melynek neve: Béke,
Meghallja azt minden igaz lélek.

Meglibben halványlila ruhája,
Mintha holdnak lenne szép uszálya.
Figyelj az angyal égi dalára,
Szívedben legyen béke és alázat!

Simola Teréz Csilla: Advent

Eljött az angyal, ki harmadik a sorban,
Akit keres vajon talál-e vad korban?
Lelke tisztaságát mutatja ruhája,
Hófehér köntösben indult el útjára.

Fénysugarát kecses jobbkezében tartja,
`Kit megérint vele, rögtön más az arca.
Nem mindegy, hogy kit érint meg a sugárka,
Tiszta szeretetű szív ragyog csak utána.

Szívek után a fény a szemekbe szökken,
Gyertek, ragyogjunk hát egyre többen, többen!

Simola Teréz Csilla: Advent...

Második angyal

Piros palástú angyal száll le most a Földre,
Aranyserlege: Nap sugaraiból szőve.
Tiszta szeretetet keres itt a Földön,
Amit szűz kezével serlegébe töltsön.

Felviszi a mennybe sok, jó, dolgos kéznek,
Csillagoknak lesz ez szép éjszakán fénye.
Ugye Te is tudsz tiszta szeretetet adni?
Viszonzásul egy szívtől ugyanazt fogsz kapni!

Simola Teréz Csilla: Advent

Első angyal

Az égből leszáll az angyal,
Hozzánk szól csengő, szép hanggal.
Figyelj az angyal szavára,
Szívedben legyen alázat.

Égszínkék ruhájú angyal.
Elbűvölően szép arccal.
Ez már az első vasárnap,
Adventnek csendes havában.