Simola Teréz Csilla: Advent...

Második angyal

Piros palástú angyal száll le most a Földre,
Aranyserlege: Nap sugaraiból szőve.
Tiszta szeretetet keres itt a Földön,
Amit szűz kezével serlegébe töltsön.

Felviszi a mennybe sok, jó, dolgos kéznek,
Csillagoknak lesz ez szép éjszakán fénye.
Ugye Te is tudsz tiszta szeretetet adni?
Viszonzásul egy szívtől ugyanazt fogsz kapni!

Simola Teréz Csilla: Advent

Első angyal

Az égből leszáll az angyal,
Hozzánk szól csengő, szép hanggal.
Figyelj az angyal szavára,
Szívedben legyen alázat.

Égszínkék ruhájú angyal.
Elbűvölően szép arccal.
Ez már az első vasárnap,
Adventnek csendes havában.

Pablo Neruda: Egy himnusz az élethez

lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,
aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát

lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét

lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel

lassan meghal az,
aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit

lassan meghal az,
aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában, vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására,

élj most!
légy merész ma!
cselekedj mindjárt!

Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond magadtól meg a boldogságot!

Somlyó György fordítása

Faludy György: A fák

A fasorokban kiirtják a fákat,                     

nehogy fejünkre dőljenek, mivel

rohadnak mind. Mily kár, hogy ember, állat

helyett a fák s virágok kezdik el

a kihalást. Ha mi jönnénk elsőknek,

tennénk valamit. Vajon nincs elég

kacat a boltban már minden vevőnek?

nem hallhatunk este több jó zenét

házunkban, mint Bach egész életében?

termett-e ennyi pénz meg ital régen?

nincs-e kocsija majdnem minden háznak,

hogy gazdája kedvére furikázhat

a lég szennyében? És ugyan mit bánja,

ha ebbe fullad bele unokája?

(Budapest, 1994)

Juhászné Bérces Anikó: Mikulás

December 6. - Miklós napja,
Tedd csizmádat az ablakba,
S reggel látod, milyen csodás,
Éjjel itt járt a Mikulás.

Puttonyában sok ajándék,
Édesség, tengernyi játék.
A szánkója megpakolva,
Szarvasait megpatkolta.

Kis csizmában nagy mikulást,
Piros almát, sós mandulát,
Aranydiót, mogyorót,
Hozott neked minden jót.

Hogyha netán az hiányzik,
Mire kicsi szíved vágyik,
Ne csüggedj, hisz hozott volna,
De hiánycikk volt a boltban.

Mikor ébredsz, ő messze jár,
A szánja száguld vele már.
Mindenhol sok gyermek várja,
Végül kiürül a zsákja.

Visszamegy hát hazájába,
Az örök hó országába.
S egy éven át készül rája,
Következő körútjára.

Katona Bálint: Voltak percek

Voltak percek,

melyek órákat értek.

Voltak órák,

melyek napokká értek.

Voltak napok,

melyek évvel felértek.

Voltak évek,

melyek örökké élnek.

Voltak döntések,

melyektől volt okom félni,

s voltak érzések,

melyekért megérte élni...

Gárdonyi Géza: Ének a Holdhoz

Köszöntlek, halvány szép fehér királynő,
Köszöntlek, szelíd nyájas holdvilágom!
Tiéd a föld, a rét, a tó, az erdő,
Tiéd az árny, a csöndesség, az álom.
Mikor az égnek kéklő magasságán
Leomlik finom, ezüst fátyolod,
Tündöklő kedves isten-arcod látván,
a mindenségnek szíve földobog.
Új fényre lángol a csillag az égen.
A fák egymásnak súgják a neved.
S a vadgalamb az erdő kebelében
Hozzád a ringó lombról fölnevet.
A mezők, erdők milliárd virága
Feléd fordítja illatos fejét;
A gyönyörben, hogy lát, reszket a nyárfa,
S a nádak ezre meghajlong feléd.

A tó tenéked tükröt tart remegve,
S te leemelve aranykoronád,
Kibontod. - reá jósággal nevetve, -
Sugárzó hajad lengő sátorát.
A fűz a parton rádmélázva áll.
A sás térdelve hajlik le eléd.
A fülemüle a hársfa-lombra száll,
S elkezdi hozzád édes énekét.

Mi szép is vagy te! Mindenki szeret,
Mindenki csupán mosolyogni lát.
Békéangyalként jársz a föld felett,
Fehér királynő, kedves holdvilág!
Én is szeretlek! Mért? Nem tudom én!
Boldog félálom mámorával nézlek,
Az én szívem is tükröd Égi Fény!
Te kedves jóság! te tiszta igézet!
... Mikor belépsz a felhő-palotádba,
Az éj beborul: minden bús, setét.
A mezők, erdők millió virága
A fűbe hajtja harmatos fejét.