Sárhelyi Erika: A Hold ágyában

A Hold ágyában ágyazz meg nekem,
két karod legyen egy-egy holdsugár,
ha tekintetem kérőn rád vetem,
ránk zuhog majd szikrázó csillagár.

Fekete selyembe burkol az ég,
vágyunk szerteszórja a végtelen,
egy nap nem lesz más, csak egy emlék,
hogy Te, én, a Hold és a szerelem.

Anyák napján a sírodnál!

Május első vasárnapján,
Anyák napja szép hajnalán
Kimegyek a temetőbe
Rózsacsokorral kezembe

Megállok a sírhantodnál
Szólítalak édesanyám
Könnyem hullik a sírodra
Kezemmel a fejfád fogva

Eljöttem hát édesanyám
Köszöntselek anyák napján
Illatozó szép rózsákkal
Szívem telve fájdalommal

Mert ez a szép anyák napja
Csak nekem oly szomorú
Más mindenkinek oly boldog,
Kinek él az édesanyja

Mert, hogy én már nem láthatlak
Eltakar a néma sírhant
Két kezemmel fogom fejfád
Sírva köszöntelek drága édesanyám!

Simon András: Kérlek, fogadj el

Kérlek, fogadj el olyannak,
amilyen vagyok,
s akkor egyre jobb leszek!

A szeretet az egyetlen kulcs,
amellyel bármely szív
kincseskamráját kinyithatod.
Csak rajtad áll,
hogy mikor helyezed a kulcsot a zárba.

Keménységed és elvárásaid
zorddá és undokká tesznek.
De ha szeretsz,
jóságod sugarában
újra megszelídülök,
és elfogadlak én is.
Ha csak az eredményeim
alapján tartasz értékesnek,
elveszek;
de ha pusztán önmagamért
szeretsz,
sikert sikerre halmozok.
Semmit se tégy, csak szeress,
és felnövök magamhoz

Simon András: Szonett

Melegségre vágyol és ölelésre
tudom jól édes és megértelek,
ha rajtam múlna estéről estére
megtennék mindent, csak lennék veled.

Lélekben együtt vagyunk, elhiszem
de testemnek hiányzik a tested,
szeretem, ha kezem rajtad elpihen
és te ölembe hajtod a fejed.

Édes hangod néha már gyengéd
s talán olykor szeretsz is vele,
ismerlek, neked idő kell még
de mindennek eljön az ideje.

Nem tudom kedves, meddig jutunk,
akárhogy is van, egy az utunk.

J. Donald Walters verse

Ha süt a nap, hagyd ott a házat.
Táncolj át a réten,
Ülj le a patak mellett,
És élvezd, hogy létezel.
A víz csobogása felkapja félelmeidet,
És a végtelen tengerig sodorja.

Juhász László: Köszöntő

Most, hogy vége van már a tomboló télnek,
Amikor a fecskék, gólyák visszatérnek,
Amikor kibújik hóvirág, ibolya,
Felhangzik a télnek búcsúzó sikolya,

Mikor olvadt hóból lesz tócsa, pocsolya,
Csilingel a lányok csábító mosolya,
Összegyűjtök minden illatos virágot,
S minden hölgynek boldog
Nőnapot kívánok!

Barátság

Az élet néha cserben hagy
Úgy érzed már egyedül vagy
Én még is ott vagyok veled
Mindenben segítek neked

Veled leszek jóban, rosszban
A mennyben és a pokolban
S ez csak egy erős érzelem
Erősebb, mint a szerelem

Ennek a neve: barátság
Egymáshoz való imádság
Bármikor ingyen tehetjük
Nem kell több: egymást szeressük

Forrás: poet.hu