Simon András: Kérlek, fogadj el

Kérlek, fogadj el olyannak,
amilyen vagyok,
s akkor egyre jobb leszek!

A szeretet az egyetlen kulcs,
amellyel bármely szív
kincseskamráját kinyithatod.
Csak rajtad áll,
hogy mikor helyezed a kulcsot a zárba.

Keménységed és elvárásaid
zorddá és undokká tesznek.
De ha szeretsz,
jóságod sugarában
újra megszelídülök,
és elfogadlak én is.
Ha csak az eredményeim
alapján tartasz értékesnek,
elveszek;
de ha pusztán önmagamért
szeretsz,
sikert sikerre halmozok.
Semmit se tégy, csak szeress,
és felnövök magamhoz

Simon András: Szonett

Melegségre vágyol és ölelésre
tudom jól édes és megértelek,
ha rajtam múlna estéről estére
megtennék mindent, csak lennék veled.

Lélekben együtt vagyunk, elhiszem
de testemnek hiányzik a tested,
szeretem, ha kezem rajtad elpihen
és te ölembe hajtod a fejed.

Édes hangod néha már gyengéd
s talán olykor szeretsz is vele,
ismerlek, neked idő kell még
de mindennek eljön az ideje.

Nem tudom kedves, meddig jutunk,
akárhogy is van, egy az utunk.

J. Donald Walters verse

Ha süt a nap, hagyd ott a házat.
Táncolj át a réten,
Ülj le a patak mellett,
És élvezd, hogy létezel.
A víz csobogása felkapja félelmeidet,
És a végtelen tengerig sodorja.

Juhász László: Köszöntő

Most, hogy vége van már a tomboló télnek,
Amikor a fecskék, gólyák visszatérnek,
Amikor kibújik hóvirág, ibolya,
Felhangzik a télnek búcsúzó sikolya,

Mikor olvadt hóból lesz tócsa, pocsolya,
Csilingel a lányok csábító mosolya,
Összegyűjtök minden illatos virágot,
S minden hölgynek boldog
Nőnapot kívánok!

Barátság

Az élet néha cserben hagy
Úgy érzed már egyedül vagy
Én még is ott vagyok veled
Mindenben segítek neked

Veled leszek jóban, rosszban
A mennyben és a pokolban
S ez csak egy erős érzelem
Erősebb, mint a szerelem

Ennek a neve: barátság
Egymáshoz való imádság
Bármikor ingyen tehetjük
Nem kell több: egymást szeressük

Forrás: poet.hu

Gondolkodás

Ha elhiszed, hogy legyőztek - legyőztek.
Ha elhiszed, hogy nem mered - nem mered.
Ha győzni akarsz, de azt hiszed, nem győzhetsz,
Csaknem biztos, hogy nem te leszel a győztes.
(...)
Az élet csatáit nem mindig
Az erősebb, gyorsabb nyeri,
És előbb-utóbb az győz,
Aki, hogy győzhet, elhiszi.

Cser Nóra: Tündérleány

Régi regét mesélek én,

Mely ismert az egész féltekén.

Tündérlányról szól a mesém,

És kedveséről, aki az Éj.

Tündérleány élt, éldegélt,

Játszadozott patak mentén,

Napfény haján libbent a szél,

Szeme akár a hajnal ha kél.

Hát vidáman viháncolva élt

Magányában e tündéri lény

Mígnem megtörve édenét

Egy napon megjelent az Éj.

- Ki ez a káprázat?

Két szemem nem hisz,

Nincsen a világon

Ily leány, nem biz`.

Olyan mint egy virág ha nyílna

Hamvas bőre a puha szirma

Haja a napfény, mely kibontja,

Ruháját a szellő maga fonja.

Ó, szólj hát te édes lény!

Leszel-e valaha enyém?

Vagy itt menten porladjak szét,

S legyek út hamuja, melyre lábad lép? -

Nem felel a leány, csak kacag,

S csilingelve továbbszalad

Nyomot hagyva kedvesének,

Ki utána egy barlangba lépett.

Ott várt reá kincs és gyémánt

De ő nem látott, csak egy ragyogást

Mert ott ült színarany trónusán

Ő, a fenséges Tündérleány.

- Ó te ifjú, tudnod kell hát,

Mi az, amit szemed itt lát.

A sok kincset, aranyat látod,

De nem tudhatod még az átkot.

Ha úgy akarod, tessék, tiéd minden kincsem

De ekkor a szívemhez neked utad nincsen.

Az arannyal, ha tudsz, boldog lehetsz,

De halálod után - mint mindenkit - elfelejtenek.

Ám ha feláldozod kincsemet,

Cserébe adom szerelmemet,

S egy nélkülöző élet után

Emléket, mely örökké áll.

Csak tőled függ a választás,

De tudja majd az egész világ,

Ezért légy hát most okos,

S jól gondold meg válaszod.

- Mit választanék, szépséges Tündérleány?

Számomra ez már rég nem talány.

Minden nélkülözést megér,

Ha szíved szerelme enyém. -

S egymásé lett a Tündérlány, s az Éj,

De mulandó életük hamar véget ért.

Egyszerre ment a halálba a két lélek

S egyre csak emelkedtek, fel, fel az égnek.

Szerelmük záloga, a sok kincs

Izzott, fénylett, hogy majd` elvakít

Majd a Fény, s a két lélek

Összeforrtak fenn az égben.

Megszületett hát a Nap,

Mely mindennek életet ad.

És emlékeztet a sok nap, mely egymás után pörög,

Hogy a Tündérleány és az Éj szerelme örök.

Forrás: http://www.poet.hu/