Mallanaga Vátszjájana: Kit szeretnek a nők?

Az asszonynép kit szeret?
Ki nyeri el kegyüket?
Aki szívük ismeri,
aki velük volt kicsi,
akinek a szava méz,
aki ifjú és merész,
aki kezd és célba fut,
aki parancsolni tud,
aki, ha szól, szellemes,
aki hallgat s jellemes,
aki vágyak követe,
akinek lát a szeme,
akit más és legkivált
barátnő is megkívánt,
aki szomszéd, régi, jó,
aki rokon, új s bohó,
aki színházakba jár,
akit vonz a zöld határ,
aki jókedvűen ad,
aki hős és elragad,
aki úr a sors felett,
aki hírben, pénzben, észben
vagy szépségben, ölelésben
lefőzi a férjüket.


(Szabó Lőrinc fordítása)

Csukás István: Ülj ide mellém

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.

Juhász Magda: Anyu, mesélj!

Alszik erdő és a rét,
alszik minden régen,
csak te vagy még kicsikém,
csak te vagy még ébren.

Mondtam mesét számtalant,
dalt is énekeltem,
mégsem alszol, így kérlelsz
- Anyu mesélj nékem.

Újra kezdem a mesét,
és mikor elvétem,
kijavítod, s elmondod,
ahogy én meséltem.

Hogyha elnyom az álom,
már azonnal hallom:
- Anyu kérlek, mondd tovább,
hiszen még nem alszom

Álmos vagyok, aludjunk
rimánkodom néked,
de te egyre könyörögsz:
- Csak még egyet kérek.

Te találod ki anyu
a legszebb meséket,
csak még egyet szeretnék,
azt a csodaszépet.

Melyik volt a csodaszép,
de jó volna tudni,
és így éjfél körül, már
végre elaludni.

Fátyolfelhőn tündérek,
törpék jönnek értem,
elalszom, és a mesét,
te mondod már nékem.

Mécs László: A királyfi három bánata

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.

A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.

Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.

Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.

Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.

Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.

Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?

A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.

Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.

Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

Thomas D. Angelo: Egy kéz

Egy kéz érintette meg szívemet,
Egy kéz, mely sokáig fogta kezemet.
Tartott, mikor járni még nem tudtam,
Támasztott, mikor lábamon először álltam,
S támogatott, mikor az életbe belevágtam.

Egy kéz, mely mos, főz, takarít,
Gondoz minket, sosem lazít,
Egy kéz, mely szeret, ölel,
Kezünket sosem engedi el.

Édesanyám, ma van a napja,
Hogy neked hálát adva,
Megköszönjem, hogy a világra hoztál,
S szerető kezeiddel, féltően gondoztál.
Boldog Anyák napját kívánok néked,
Az anyának ki nélkül nem lenne ily boldog ez az élet.

Ürögdi Ferenc: Kivárom

Hogyha újra megtalállak,
Nem hagylak el többé,
S dicséreted zengem
Örökkön-örökké.

Hogyha újra megtalállak,
A nyomodban járok,
És a neved addig zengem,
Míg csak földdé válok.

Hogyha újra megtalállak,
Örökké imádlak,
Legyenek a napok-éjek
Bármilyen sivárak.

Hogyha újra megtalállak,
Szívem lángra lobban,
És szolgálni Téged nálam
Senki sem fog jobban.

Hogyha újra megtalállak,
Ünnep lesz majd akkor,
És lobogó szívem előtt
Meghátrál az agg kor.

De az "újra" mikor lesz, mondd,
Mesterem, Királyom?
Akármilyen soká is lesz:
Hűséggel kivárom!

Johann Wolfgang von Goethe: Életszabály

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mint hogyha újjászülten élnél.

Mit akar? - kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:

Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!